Sziasztok Balázs vagyok!

Sokat gondolkodtam, hogy létre hozzam- e ezt a blogot, hiszen a mai rohanó világban van egyáltalán idő blogot olvasni? Viszont, úgy gondoltam, hogy az instagram  felülete limitált terjedelemben és nem elegendő, ahhoz, hogy egyes témákban kifejtsem a véleményem, vagy egy jó kis túráról sok- sok képpel vagy a kedvenc termékeinket, taglalnám szívesen sok-sok képpel és szöveggel.

Ami Balázst illeti, igen ez a blog Róla fog szólni. :)

Minden egy szép decemberi napon kezdődött, amikor a sógoromék úgy döntöttek, hogy nekik tökéletes családtag lenne a vizsla, hogy én is valamilyen oknál fogva elmentem velük kutyát nézni. Azt tudni érdemes, hogy a kennelben csak drótszőrű vizsik vannak de még is lett 2 sima szőrű nagyfülű vizslababy. Balázs és Mogyi. Mogyi testvéremékhez került, és hát igen Balázs hozzám. Tesóm mindig is dalmatát szeretett volna, de mivel beleegyezett sógival, hogy vizsla legyen akkor azt a vizslát ő fogja kiválasztani. Sógi szerelmes volt Balázsba, első látásra oda voltak egymásért. De tesóm Mogyit választotta, mert Balázs csapnivalóan rossz kölyök volt, sosem arra ment amerre a többiek... Értitek ugye? :D ő neki már akkor kiforrott személyisége volt. Nem gondolkodtam sokat, hogy haza hozom-e. Már akkor megfogott a személyisége. Gondoltam, majd én megmutatom, hogy nem létezik eredendően rossz vagy jó kutya. Egy kölyök magaviselete nem teljesen határozza meg azt, hogy milyen lesz felnőtt korában.

Visszatérve arra, hogy arra gondoltam, hogy sógi imádja Bazsit de két kutyát nem mehetett ezért teljesen biztos voltam, hogy Balázs nem kerülhet idegen emberhez. Így van bizony, már elmúlt 11 hetes amikor elhoztam, és a tenyésztő hívott fel hogy azonnal vigyük el ezt a rosszcsontot mert kizárt dolog, hogy kibír vele még egy napot :D 12 kiskutya volt az alomban 12 kiskutya és Balázs ezt még tudta tetőzni.

Akkoriban hivatalnokként dolgoztam, és hát nem kell mondanom, hogy agybajom volt minden délután amikor hazaértem és ezen csak úgy tudtam felülkerekedni, hogy Balázzsal voltam, hazaértem, átöltöztem játszósba és ha mennem kellett boltba, vagy segíteni kint a földeken akkor Balázs jött velem. Ha nem mentünk sehova akkor együtt nyújtóztunk a kertben a kanapén. Már-már fizikai fájdalmat éreztem amikor dolgoztam, hogy vajon mit csinálhat otthon ez a kis rosszcsont. Szinte egésznap Ő járt a fejemben.És azon gondolkodtam, hogy mit és hogyan tanítsak meg neki.

Lassan türelmesen kezdtem az új dolgokhoz hozzá szoktatni, autó, macskák, kutyasétáltatás, engedelmesség, ül, fekszik, ül, lábhoz, ugat, apportíroz. Ezeket szépen lassan megtanulta. Megtanulta, hogyan éljünk együtt, teljesen felvette az életritmusomat. Mindig türelmesem bántam vele. Ha rossz napom volt nem rajta vezettem le ( itt megjegyezném, hogy amikor macskám volt, szegénykémet sokszor elzavartam amikor rossz kedvem volt és nem volt kedvem senkihez) Balázzsal ez sosem fordult elő. Én olyan türelmes vagyok vele mint szerintem senki mással, pedig van egy nagyon heves habitusom.

Szépen lassan megtanult mindent. De ehhez naponta több órát igénylő feladatokat végeztünk. Sokat visszük magunkkal, étterembe, autóval, gyalog, boltba, gyerekek közé, hogy minden szituációba beletanuljon, hogy ne az legyen,  hogy elmegyünk vele valahova és a fegyelmezésből álljon minden perc.

Ezért is lesz jó ez a kis blog, mert rengeteg kutyás éttermes programos élményünk van, amiről mindenképpen írni szeretnék, hogy ezeket a jó helyeket vagy rossz helyeket megtaláljátok vagy elkerüljétek.

Továbbá összegyűjtöttem egy magyarországi bakancslistát, olyan szállásokkal olyan tájákkal párosítva, ahova mehetek veletek a négylábútok is. Ezt fogom nektek bemutatni a következő bejegyzésemben.